gyermekáldás

Alszik. A lába rézsút a párnámba fúródik, fejjel lefelé, hassal előre, kiterülve , zoknis lábamhoz fúrva a fejét, ami kinyújtva tartja a laptopot. Minden tüsszentésemnél dob egyet magán. Így gurult át egészen a lábamig. Két perc, és leesik a matracról. De érzem, nyugalom van benne, az álmában. Tudatos alvás. Jó tudni, hogy így tud aludni. 21. századi gyermek. Kis űrlényem. Alszik a repülőn, a hordozóban, hajón,  csészealjon, étteremben, tengerparton, holdfényben, piacon, kikötőben, mindenhol. Ő már más. Talán tudja, hogy nem "kötődhet röghöz". Hogy a biztonság valahol másutt van, nem a tárgyakban, nem a környezetben. Hanem belül. Kipakoltuk a lakást, már csak a nagy közös matrac van, a galérián, a lávalámpa, némi mosódió, a Buddha-maszk, és a reggeli békás tányér. Költözünk. Apa Londonban prezentál, szombaton jön haza. Nagynénit reggel hozzuk haza a reptérről. Mama szörföl a neten. Ez nem a kandalló tüze, ami roppan néhányszor. Nem a sercenő gyertya fénye az őszi sötétben. Nem a dió íze a nyelv alatt. De mégis hasonló. Nyugalom, és boldogság. Látom, érzem rajta, ahogy alszik. és összefonódunk a nyugalomban.