Sosem gondoltam volna, hogy ez lesz utolsó Mindenszentek, illetve Halloween-Samain, amit a Nagyival töltünk. Egy kis faluban, Bükfürdőn, ahol ők is csak későbbi odaköltözőként jelentek meg. Most mindketten itt nyugszanak. De az utolsó Halloween Nagyinál emlékezetes volt: nem találtunk ugyanis tököt, amit kifaraghattunk volna, hogy méltó módon, töklámpás segítslégével riasszuk el a szellemeket, rossz energiákat ezen a különös napon, ahol a dimenziők közötti fátyol olyan keskennyé válik. Az is igaz persze, hogy későn érkeztünk, és még később kezdtük a projektet. Csak a hagyományos sütőtök mindenütt...Húha, ez nem lesz könnyü: Egy kétéves, túlpörgött, hullafáradt kölíökkel a helyismeret totális hiányában, este, mikor a csemetének már rég a tollasbálba kellene készülődnie a fürdőkádban megadtam magam a bizonyára fura lények közreműködésével létrejött spontán kalandnak, és végigautóztam a környező falvakat, mire Zoé elaludt az ülésében. Ismeretlen falvakon keresztül. "Menjenek arra, Csepreg felé!" Ott kint vannak a tökök éjjelre is, olyanok, amilyeneket keresnek. Vegyenek egyet kölcsön, majd holnap kifizetik!" Kintlévő, "kölcsönözhető" tökök sehol, vissza a bázisfaluba: Végül mégis megtaláltuk a magunkét, a kiindulóhelyen, egy profán zöldséges hűtőpult mélyén. Sajnos ez sem Hokkaido-tök volt, hanem egy kicsit formásabb sütőtök. Arra viszont jó volt, hogy még a tél beállta előtt valóban, és végérvényesen elúzze a szellemeket, a rontást, és mindenféle csúnya dolgot. És most, utólag milyen hálás vagyok ennek a csálé kis töknek, a valószínüsíthető utolsónak, amit kaptunk, mert tényleg nagyon is betöltötte mélyen spirituális funkcóját:) Félelmeteset nem akartunk faragni, csak épphogy egy kicsit, de még így is gyönyörű lett a teamécses-tartó hátsó része, ami valóban "megszelídült", ha elfordítottuk a "félelmetes" oldalát. És ez a mi kis életünkben is ugyanígy volt;) Meg kellett mutatni a félelmetes oldalt is, de a szelíd is ott van, és egyre inkább övé a terep!:)
