Nem maradhat ki a Diótörő a karácsonyi repertoárból, és ezzel még meg kellett koronázni a téli szünetünket. Sokat törtem a fejem, hogy hogyan tálaljam először Zoénak a Diótörőt, és persze rábukkantam egy gyönyörű bábszínházas előadásra. Irodalmi volt: jegyek félretéve, a Nagy Fogat ment: Zoé, Nagyi, Dóri nagynéni, Mami. Időben érkezés a fiatalabb generáció részéről, "Tegyétek kívülre a kulcsot!"-című, gyerekkori sürgető Nagyis hozzállás: hiába a szombat, még kezelések, páciensek sora. Szóval: "Vegyétek át a jegyeket, menjetek fel, hagyjátok a pénztárban az enyémet, majd megyek!" Gyönyörű, idilli, hatalmas bábos kezdés..felmenő ősanya sehol. 15 perc múlva már valódi, élet nagyságú bábok...mozgolódás, zseblámpa villan, matatás a soroknál...egy idő után a miénknél. Magamban mosolyogva, lányom az ölemben, csendben, majd hírtelen felismerés dialaittas, levegőbe hasító ordítás kíséretében: "NAAAAAAGYÍÍÍÍÍÍÍ!!!!!!" Hatalmas röhögés a nézőtéren. soha nem gondoltam volna, hogy a lányom egyszer képes lesz ilyen profin, öntudatlanul bosszút állni azért a sok késésért, amit mi magunk kicsi lányként elszenvedtünk a tesómmal! Drága Nagyika, legalább pár percig a rivaldafényben:))))
Bár Dioótörő majd csak karácsonykor újra, azért van miből addig is mazsolázni: