Repülni akar. Szinte folyamatosan. Ez különleges élmény Zoénál. Már egész pici korában feltűntek neki a repülők, most már hangról megismeri, és szalad a hang irányába. De nemcsak ez jelzi, hogy légies teremtmény, hanem gyakran emlegeti maga is: "Zoé repülni akar." Néha fel is ugrik hozzá. Lehet, hogy ez más gyerekeknél is így van, és semmi különös nincs benne, de mivel a mamája javíthatatlan romantikus álmodozó, ezért minden különlegeset belemagyaráz: hogy égi lény a gyereke, meg hogy biztos csak emlékezik, és valóban, régen mindannyian tudtunk repülni...etc...etc. A lényeg, hogy Zoé maga is lelkesedik a repülés minden lehetséges verziója iránt, legyen az modern technológia, vagy spirituális élmény. Élénken kérdezgeti, hogy mikor repülünk megint igazából. Nagy repülővel. Különösen, miután elmagyarázom neki, hogy ő már repült sokszor, annak ellenére, hogy olyan kicsike. Járt már Tunéziában, Egyiptomban, és Krétán is repülővel. Igaz, ő csak a múltkori széplaki búcsú rózsaszín kis helikopterére emlékszik, amellyel szintén felrepült a magasba:) És az egyik kedvenc meséje (természetesen a "Zénó a Zorix-bolygón"-mellett) a "Kismadár&Nagymadár". Tanulságos kis mese, magam is merítek belőle. Arról szól, hogy Kismadár és Nagymadár sétálni mennek, és Nagymadárnak nagyon könnyű a dolga, mert mindent elér, mindenkivel tud beszélgetni, míg kismadár lent kuksol pár centivel a föld fölött, és nem részesülhet a séta örömeiben, amiben Nagymadár, aki ugye tud beszélni a zsiráfokkal, és Elefánttal, akik persze észre sem veszik Kismadarat. Nagymadár eléri és meg tudja szagolni a magas virágokat, és még a kukacot is eleszi kismadár elől. Míg végül elérnek egy hatalmas, magas gyümölcsfához, amelyen mindenféle különleges gyümölcs van. Nagymadár nem éri el a gyümölcsöket, még felugrani sem tud. Kismadár viszont elkezd csapkodni a szárnyaival, és rájön, hogy REPÜL! Ezért gyorsan körberepüli a sétautat, köszön a zsiráfoknak, Elefántnak, megszagolja a virágokat (persze, behozza a lemaradást, mint minden igazi kisgyerek, pánikszerűen, hogy lemarad valamiről:), majd lecsippenti a két legfinomabb gyümölcsöt, hogy megossza ebédjét a Nagymadárral. Bizony. Nem minden a fizikai nagyság! Hajrá Kismadár!Hajrá Zoé!
p.s. Ja, és megígértem, hogy jövőre, ha majd lesz konyhánk, és túl vagyunk a felújításon, repülünk mi is egy nagyot!Egy igazi repülőútra megyünk!
