Állatkert. Ősz. Új kistigrisek születtek. Három is. Kimegyünk, megnézzük őket. Andi, a Franimama, Mani(Frani), Zoé meg én, a Zoémama. Négy vidám csajszi egy hűvös, erősen őszülő szeptemberi napon. Már összeszoktunk, és az a jó, hogy külön-külön is jóban vagyunk. Nagyok lemaradnak, benne a témában: pasasok, férjek, csibészségek, jó és rossz szándék, pszichológizálunk, gesztikulálunk, erősítjük egymást, mint egy rossz kanbulin, de élvezzük, és végre erősödik megint az önbizalmunk. Picilányok elől...pálmaház. Két kis totyogó, világot újra-rég, de most azért mégiscsak nagyon újra felfedező, pinkcipős szöszke csúcsragadozó, atavisztikus emlékekkel arra a korra, a csúcsragadaozóságra...vagy mégsem?
Mennek elől, bátran, mit sem sejtve. Megbökjük egymást Andival. Figyeljük őket. Anyaragadozók pallérozottabb insztinktummal észrevtelezik a korláton, a piciknek szem magasságban, épp az útjukban ülő fekete ördögmakit. Milyen szerencse, hogy ez most itt a zoo! Mármint a makinak, és se neki, se nekünk nem megy élesbe! Nekem sem lett volna kedvem most megölni a kölyök védelmében! Szerintem Andinak sem, de biztos, hogy ő sem húzná az időt, ha arról lenne szó...
Kölykök mennek, a kis hülyék! Mi hátul kuncogunk már előre. Na, mi lesz?
Anyatárssal kezdünk fogadásokat kötni...egy ötösöm van, hogy elmennek mellette. Maki figyel, felmér, minket is, dönt: kihagyja! Jól döntött. Kölykök egyre közelednek. Egymás karjába mélyed a körmünk, és remeg a szánk a röhögéstől.
Egyszerre hőkölnek vissza, kicsi kezeiket szájuk elé kapva, irodalmi a jelenet! Anyával hátul dőlünk a röhögéstől! Kisskacok félelemmel vegyes izgalommal farkasszemet néznek makival, aki magában röhög és folytatja az "ördögmakiságot", tök szenvtelenül, mert neki ez a természetes. Már a kicsik is röhögnek, főleg, amikor észreveszik, hogy mi hogy vidulunk a dolgon. Megvan a feedback, hogy azért nem kell úgy betojni. Ha Anyáék röhögnek, és nem nyomatják annyira a "Nem szabad"-dumát, és nem robbannak át azonnal megmentőbe, akkor azért a következtetés, ami gyorsan lejön: hogy nem túl nagy a veszély!
Sajnos az ördögmakis találkozásról nem született képes bizonyíték, de a még tavaszi állatkert-látogatás nagyon édes képeket produkált, úgyhogy egy kis mazsola abból:
És a fennmaradáshoz persze elengedhetetlen hasonulás a környezethez. Megvan!:
