HTML

gyermekáldás

Antropológusként is mindíg a nőiség, a nők, az anyaság érdekelt a különböző kultúrák tükrében. Most újságíróként dolgozom, és és a saját életemben élem meg mindezt. Szeretném megosztani az olvasókkal saját terhességem történetét, életünknek ezt a talán legszebb szakaszát...

Friss topikok

  • hanaura: Nagyon tetszik a cikk, rögtön egy jó rokont fedeztem fel benne az én oldalammal kapcsolatban!:) (2010.04.27. 21:43) Huichol indián festészet
  • Misapapa: Sziasztok! Nekünk Nyulász Péter "Zsubatta" című mondókáskönyve jött be igazán. www.libri.hu/konyv... (2009.09.15. 21:17) Tiramisúkrém, avagy mondókák másképpen...
  • kanga77: A többi "babanoid" kismamákkal megismerkedhetsz a Születés Hetén. Én mindenesetre ott leszek :) Ne... (2009.05.10. 19:38) Zoé tudatban

Linkblog

Tűzijáték hanyatt fekve

2011.08.21. 09:42 mahatara

Eleddig így történt: Budapest 1974-2010: itthon a saját teraszról, jó messziről, igaz, kimaradt a Görögtűz, amit a Gellért-hegyről lőnek fel, tolongás a rakparton, hajóról a Dunán, vagy éppen Münchenben, szemeszter-szünetben diákmunka a Siemensnél, augusztus 20-ikai telefonbeszélgetés a családdal, háttérben a tüzijáték hangjai, itthon, hatalmas zivatar, épp Rómában, Ladispoliban, Kathmanduban, aztán ismét itthon, barátokkal, tolongva a Széchenyi-hegyen, a kilátónál, vagy a Gellért-hegyen a kocsisorban, később a saját erkélyen, tüzijáték-bulit szervezve, haverokkal, aztán nevelt gyerekekkel, sorban állva a Dunaparton, millió ember között, aztán saját gyerekkel és férjjel, újra Gellért-hegy, Filozófusok sétánya, aztán megint rakpart, ismét a családdal...

...majd 2011 Zamárdi. Még sosem volt olyan, ha itthon voltam, Magyarországon, hogy ne Budapesten néztem volna a tűzijátékot. Vicces, hogy az ember hogy ragaszkodik a megszokásaihoz. Pedig lehet jó móka is elszakadni a beválttól, mert hatalmas nyerhetünk általa. Tegnap eldöntöttem, hogy soha többé nem nézem Budapestről a tűzijátékot, ha így is lehet. A történet idén a következőképpen kezdődött: Zoé elment a tesóihoz és a papájához Boglárra, mert ez volt a megállapodás, én pedig kétségbeesetten próbáltam a neten előhalászni valamiféle infót a neten arról, hogy hol is lehet valahol értelmes tűzijátékot mutatni a Balatonon ennek a pici manónak, ha már nem vagyunk a tett IGAZI helyszínén, mi szörnyű urbánusok...semmi értelmes válasz, mindenhol össze-vissza infók, igen, itt is lesz, ott is, de nem biztos, itt csak 21-én, mert akkor végződik a szüret, itt elmarad, Füreden nincs rá pénz, Almádi messze van, Zamárdiban tuti biztosan nem lesz, nem is szokott, ők is Boglárra mennek át-így a helyiek...jaj. Ok, akkor lemondunk róla. Nem baj, ez úgyis egy ilyen év. Be kell fizetni néha a hullámvölgy-terápiában erre is: minden változik. Már beletörődtem, hogy nem lesz tűzijáték, majd legfeljebb fürdünk egy jó még este. Később, kedves szomszédainktól megtudtuk a fülest: LESSSSZZZ! Méghozzá este 8-kor. Nem, butaságot beszélsz, Papa! Már hogy lenne 8-kor?! Világosban! Ok, nyolckor semmi. 9-re kisétáltunk a félalélt gyerkőccel a partra, aki egész délután nem aludt, ennek következtében a pokolbéli ördögök autoritásfüggő német katonáknak tűntek hozzá képest. Eltört három poharat, leverte az elektromos berendezéseket, és Katrinaként (hurrikán;) szántott végig a terepen. Ez alábbhagyott az esti fektetés idején, ami ugye nem lett, mert nézzük csak meg, hogy lesz-e mégis valami égi jelenség itt a nagy magyar nemzeti ünnepen. Néhány helybéli és turista lézengett a parton, ami a budai rakparti tömeghez képest döbbenetesen kevés, összesen kb. százan lézenghettünk a parton: szerelmespárok, nyaralók, néhány kisgyerekes, szomszédaink, Nagymamák, köztünk a miénk is, Zoé és én. Elkezdődött. A harmadik fellövés után a drága kismanó hangosan felkiáltott: "Hát ez codálatosz!" -hatalmas röhögés a környékünkön...igen, két éves. Ok, keressünk más szavakat arra, hogy "codálatosz": szépséges (cépszégesz!), nagyszerű (nagyszejű!), fantasztikus (pantasztikusz), gyönyörű (dönölú), és persze: klassz (kassz, kassz) - a többi szpektátornak kifejezetten szórakoztató lehetett a kommentált élmény, mert addigra már mindenki hangosan vihogott körülöttünk. A kis szünetekben "MÉGMÉÉG!" még ez százas tömegben sem szeretek feltűnni, úgyhogy gondoltam, egy picit távolabb megyünk, majd leheveredtünk a fűre. Sőt, hanyatt vágódtam, a babó pedig ráugrott a pocakomra, és szó szerint hanyatt fekve néztük végig az egész égi játékot. Azt találgattuk, mi lesz a következő. "Olyan színűt!" - így fejezi ki a "színeset". Mama kedvence a nagy fehéres-narancsszínű pálmafa, amelyet magasra lőnek fel, és hatalmas, széles lombú pálmafaként terül szét az égen. Mintegy ráborulva, átölelve minket. És mindezt a balaton-parti fövenyről, a picikével, élő moziként átélve. Pantasztikusz! Soha többé budai rakpart;)

Azért egy szép képet találtam, amit viszont érdemes publikussá tenni, hiszen ilyen is tud az a látvány lenni. (Forrás: Balmos fotója az indáról)

 

Szólj hozzá!

Címkék: budapest balaton siemens tűz görög fantasztikus boldogsag münchen gyönyörű zamárdi rakpart tuzijatek urbánus duna part gellért hegy

A bejegyzés trackback címe:

https://gyermekaldas.blog.hu/api/trackback/id/tr923168200

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása