Szia Mikulás!
Tudom ám, hogy ki vagy! Anya elmondta: Most az Északi sarkon laksz, Lappföldön, de régen Hyppo püspöke voltál, és akkor is, ugyanúgy, mint most, segítetted a kisgyerekeket, és sok-sok ajándékot hoztál nekik, és imádkoztál értük. Ekkor én még nem éltem, mert én, a Zoé egy új kis jövevény vagyok ezen a bolygón, és még csak másfél éves múltam! A teljes nevem egyébként Tarr Zoé Lilien. Szép, ugye? Anya szerint olyan szép a nevem, mint amilyen szép magam is vagyok!
Anya azt is mondta, hogy értem is imádkozol, ha megkérlek, sőt, hogy teljesíted a legtitkosabb kívánságaimat is. Megtennéd? Van a legtitkosabb, de azt nem tudom így nyíltan, egy blogban közzétenni, de ha ma éjjel meglátogatsz, a füledbe súgom, és ha elaludnék mégis, bár nagyon igyekszem fent maradni, hogy lássalak, akkor meg odaírom egy lapra, és a párnám alá helyezem, hogy Te is el tudd olvasni. Megtennéd, hogy teljesíted? Ahhoz még puttony sem kell, mert nem lehet kézzel megfogni. Szóval, térjünk akkor a kézzel is (és szájjal is;) megfogható dolgokra: Ha lehet, ugyanúgy, mint minden más gyerek, én is kérek csokit, és légyszi, légyszi, hozz egy olyan tök szupi ádventi csoki-kalendáriumot nekem!
Ja, és ha itt vagyunk, hozz légyszi, légyszi még egy kutyát is, jó? Ez azért fontos ugyanis, mert a bolygó összes élőlénye közül én, a Zoé, kizárólag a kutyusokat regisztrálom, hiába mutogatja a Mami nekem sorra a színes tengeri halakat, a bálnát, a dzsungel állatait, ha az én radarom csak a kutyákat jelzi! Ha nem is élőt, de legalább egy plüsskutyit hozz a puttonyodban, légyszi!
Nagyon köszönöm, drága Mikulás!
Szerintem tök klassz dolog itt lenni úgy, hogy tudom, Te is vagy, és hogy Te tényleg a gyerekeket véded!
Nagyon örülök, hogy végre megismerhetlek! Már várom az éjjeli találkozót!
Sok-sok puszi,
Zoé <3
