Volt egy pont, amikor azt éreztem az elmúlt év során, hogy nem tudom elcsitítani a fejünk felett tornyosuló hullámokat. Lakás eladás, közös megegyezés kialkuvása lehetőleg kevés fájdalommal, lakás keresés, adósságok visszafizetése, anyagiak rendezése, álláskeresés, és bölcsi keresés, lakásfelújítás, költözés...ez körülbelül egyszerre zajlott. Majd elcsitultak a hullámok. Persze nagyon sokat kellett tenni érte. Alapvetően még mindig hiszek benne, hogy az igazán nagy dolgokban szerencsém van. És jó látni, hogy ez a karma öröklődik: az igazán nagy dolgokban a lányomnak is szerencséje van. Sőt, neki a kis dolgokban is szerencséje van. Ez már eleve egy plusz, és ehhez még hozzájárul a hihetetlen jó természete. Sokkal jobb fej, mint én, és sokkal kevésbé problémás. De azért vannak pillanatok, amikor úgy érzem, feszítő érzés a tudat, hogy bár ezerrel azon vagyok, esetleg nem tudom őt mindentől megvédeni. Nem tudtam a válástól sem. De talán szerencsés abban is,hogy mégis a kisebb rossz győzött ki az életében a nagyobb helyett. A lényeg akkor is ugyanaz: feszít a tudat, hogy nem tudom megvédeni, de azt hiszem, ez minden józan szülőt feszít, és ez a gyermekvállalás kvintesszenciája. Soha többé nem úgy alszunk, ahogy azelőtt, mielőtt a gyerekeink megszülettek. Nagyon tetszik a jelenet a Monsoon Weddingben, amikor az apa és az anya a lányuk esküvője előestéjén bemegy a lányuk és nevelt lányuk közös szobájába, és meglesik az ártatlan alvó szépségeket, majd az apa ezt súgja oda a feleségének: .."az életem árán is megvédeném őket!"
És lényegében ilyesmi is történik. Most már értem, miről beszélt.
Ennek ellenére, tisztességes antropológusként vettem tavasszal Zoénak (a Butlers-ben, mivel ez így sokkal autentikusabb:))) egy gondűző babát is. Az eredetileg Guatemalából származó, tündéri, színes szőttesből, vagyis guatemalai népviseletből kézzel készített gondűző babák a legenda szerint ha kis tulajdonosaik, a gyerekek este elmesélik nekik gondjaikat ( 1 gond= 1 baba alapon!), és beteszik őket a párnájuk alá, eltüntetik ezeket a gondokat, és a gyerekek boldogan élhetik tovább életüket. Természetesen, ahogy az előbb leírtam, egy baba = egy gond, vagyis méltán igen népes társasággal fekszenek a guatemalai gyerekek:) Zoé hol szereti, hol nem érti, mit keres egy jutazsákocskába rejtett színes kis baba az ágyában hánykolódva, de engem megnyugtat, hogy van segítségem....;) Lehet, hogy kissé túltelített a gondűző babanaptára a miénknek, ugyanis csak egy van, és nehézség ezzel szemben jócskán, de azért érzem, hogy jóval kevesebb, mint tavaly, és ezúton szeretném megköszönni a sok jótékony probléma-semlegesítést a mi kis éjszakai jótündérünknek is:) Megnyugtató a tudat, hogy azért dolgoznak ezek az erők is.
