Padma, vagyis lótusz a tibeti nyelvben: Zoéval, jobb híján a Millenárisra mentünk ki, megcsodálni a gyönyörű, most nyíló tavirózsákat, és igen, érdeklődve figyelte őket! (Az is igaz, hogy a szép fülbevalómat a tóba repítette a szél, és másnapra már nem találtuk meg, pedig Dani végigkereste az egész tavat, de azért az az üzenete igenis megvolt, hogy talán jobban kellene vigyáznom arra, ami az enyém...és ami párban van:)
Viszont Zoénak nagyon tetszenek a színek, a hangok, tetszenek a fák árnyai, tetszik a szellő (a szél nem, ezt már a reptéri mezőn sétálva megfigyelhettük), a vízcseppek a nagy szökőkútból a Margit-szigeten, és fantasztikus látni, hogy egy ilyen kis lény hogyan fedezi fel (újra) a világot. Órákig képes "zsebi-baba" pozícióból figyelni a körülötte zajló eseményeket, és figyelni, fülelni, hogy mit súg neki a világ...a saját meséjét. Amit neki kell meghallania.
