Hogy ne szálljunk el túlságosan a fennkölt spiritualitás magasabb régióiba, vagyis ne legyünk túl álszentek sem, íme egy poszt a malacságokról! Sosem gondoltam volna, hogy egy ilyen pici kiskölyök, ilyen "disznó" tud lenni! Már elnézést, de valóban így van! Danival hatalmasakat röhögünk, és jókat szórakozunk a "Kis Kabos Gyula" fizikai megnyilvánulásain (ezt a nevet Dani adta neki, igencsak méltatlanul, mivel van egy arckifejezés, karöltve Zoé fejformájával, ami arra enged következtetni, hogy drága utódunk némi hasonlóságot mutat e halhatatlan színésszel, bízván abban, hogy csak külsőleg;). Vegyük csak a csodálatos zarándokutunkat a tari sztúpához, amelyre úgy készültünk, és amelynek éttermében Zoé annyira összekakilta magát, hogy a lábán folyt le a dús pelenkatartalom, rá a kis plüss fehér nadrágjára, a hordozókendőre, de még a székemre is jutott belőle. Ez így most nem tűnik túl viccesnek, de mi órákon keresztül képesek voltunk derülni rajta, hogy a hatalmas tulku láma entitásunk, akinek kizárólag mi köszönhetjük, hogy hozzánk, alacsonyabb rendű szenvedőkhöz kegyeskedett gyermekként inkarnálódni, elég profán módon nyugtázta e szent helyet, és ez is arra enged következtetni, hogy magas ívből tojik rá, hogy mi mit gondolunk, mi kis vergődő hülyegyerekek, miközben még a pelenkacsere és a félórás étterem-rehabilitációs munkálatok is csupán a mi fejlődésünket szolgálják, ő már jócskán "túl van ezeken a körökön".
Azon is újra és újra képes vagyok elcsodálkozni, hogy egy 6 hetes pici babából úgyszólván milyen élet szól! Mint egy középkorú pasasból! Horkol, prüszköl, pukizik, böffen, röffen, bukik, egyszóval, nagyon él! Nem hiába Zoé a neve. Egyik nap, Dani, a pc-nél ülve az egyik igen hangos alsó köhhenetre csak ennyit válaszolt: "Működik ez a gyerek!"
