...sajnos nincs megfelelő képi megjelenítés erről a fantasztikus eseményről, de amikor olvastam róla, és láttam a könyvben lévő ábrát, percekig fulladoztam a röhögéstől.
A huichol indián férfiak ugyanis olyan mély szolidaritást vállalnak szülő feleségeikkel, hogy amikor az asszony éppen a vajúdás közepette kínlódik, a férfi a nő fejénél fekszik kissé feljebb. A heréire egy kötelet kötnek, aminek két végét az asszony tartja, és a kontrakciók alatt érthető módon kellőképpen belekapaszkodik, és maga felé rántja azokat...el lehet képzelni, hogy a szülési fájdalmakban való osztozás mennyire szó szerint vehető ezáltal. Szegény pasik! Biztos vagyok benne, hogy egyikük-másikuknak már a történet hallatán is könnybe lábad a szeme!
Eszembe se jutna ilyesmit kívánni, de azért egy próbát tettem, mert rejtett cinizmusomnak nem igazán tudtam parancsolni.
Miután Dani szintén a fuldokló röhögés és a szituáció plasztikus megjelenítése elleni küzdelem közt őrlődve közölte (antropológus létére), hogy ezek nem normálisak, micsoda sutyerák, elmaradott egy népség, és hogy szó sem lehet róla!
"Na, légyszi-légszi!!!" - kezdte rá bennem a hírtelen tápot kapott szarkazmus. És a vége olyan hihetetlen, orbitális röhögés lett, hogy alig bírtuk abbahagyni.
Esküszöm, addig kutatok a neten, amíg megtalálom azt az ábrázolást, ha meg nem, hát beszkennelem!
