Nem egyszerű ez az ügy. Mármint a kismanót várni, "jó anyának lenni", "mindent megtenni", és ez a sugallat potyog-csorog-robajlik minden egyes médiából, rekllámból, és mindenből, ami kismamáknak szól. Nem, ennyi nem elég: más kismamákból is. Istenem, hová meneküljek, ahol nincsenek más kismamák?!Ahol csak úgy egyedül lehetünk, a manó, a skacok, a Dani, meg én, meg még néhány laza fickó, akik a haverjaink...?
Tegnap elmentem a barátnőimmel moziba, este, későn...Júj! Szégyelljem magam, mert rossz kismama vagyok. Igen, én is bedarálódtam, mert mint minden jókislánynak nevelt jókislány...aki rájön, hogy nem is kell talán annyira jókislánynak lennie, mindenképpen jó anya akar lenni.
Hol is kezdjem a sort?
A hetedik hónapban vagyok, a hasam exponenciális növekedésnek indult, most már érzem, hogy terhes bálna vagyok (biztos túl sok bálnahangot hallgattam), és szélsőségesen ingázom a legsúlyosabb, legszentimentálisabb "babanoid tudatállapot"-ok (érzelmi hullámok, sírok, ha meglátok egy véres szülést a youtube-on, amikor kipottyan a baba, és felsír, és egyébként is, én is ott tartok, hogy már reklámokon is képes vagyok sírni, vagy amikor látom, hogy milyen nyugodtan szuszog mellettem a párom...), és a félelmetes, intellektuális kapuzárási pánikok között...amikor is hírtelen úgy érzem, most azonnal kellene mégis "píédzsdízni", vagy elmenni most, igen, most azonnal búvárkodni a Nagy Korallzátonyhoz, vagy antropológiai kutatást végezni a padaungoknál Burmában, de minimum még egy jó kis kört tenni éjszaka buliról bulira a londoni Soho-ban, az ottani barátainkkal, megvágni a filmemet, kiszaladni Bécsbe a legújabb kiállításokra---olyan elképesztő kultúréhségem van, hogy elmondani sem tudom...szóval így!
Ez egy nagyon labilis állapot. Éppen ezért, mivel a születés és a halál a legnagyobb iparágak, amikre építeni lehet, a kismamák érzelmi állapotát rendkívül kreatív módokon lehet kihasználni. "Ha ezt vagy azt nem veszed mega gyerekednek, vagy a magzatodnak, akkor nem vagy jó anya..." - De erre azért is nem térek ki, mert elég, ha valaki előveszegy Kismama-magazint, hogy értse, miről van. A feltétel, hogy vagy ne legyen kismama, vagy olyan kismama legyen az illető, aki még teljesen nem vesztette el a józan eszét. Ami nem könnyű.
De most nem a Brendodon és társain akarom elverni a port, mert ők csak teszik a dolgukat, alaposan kihasználva a nők életében ezt a rendkívül érzékeny, képlékeny lelkiállapotot, és hát, igen...miért is keresnénk az üzleti szférában az erkölcs utolsó morzsáit?...
Ennél azonban még sokkal jobban félek, és menekülök az ún. "lánglelkű kismamáktól", akik vagy ultra ortodox módon "alternatívok", és súlyos reformkonyhahívők": "Míííí?Te képes vagy ciklamáttal tömni a magzatot?!Úristen, tudod, ez az édesítőszer mi mindent tartalmaz?!"
Vagy éppenséggel az a meditációs hely, ahonnan szerencsére kiutáltak a "lánglelkű kismamák", "lánglelkű", hatalmas manipulátor-vezetőjükkel együtt...életem legjobb döntését talán akkor hoztam meg, amikor elhatároztam, nem megyek oda többet!
Megkaptam, hogy nem szabad egy kismamának feketében járnia, mert az rossz hatással van a magzatra...és hogy képzelem, hogy feketét merek felvenni!?
Sőt, még az elején, akrdosabb korszakban elhangzott egy hatalmas nagy: "Baszdmeg!" - valahogy véletéenül a számból...tudom, nem volt túl intelligens, de valahogy általános, és senki számára nem sértően mondtam...persze hozzátéve, hogy minden akadémikus hátterem ellenére valóban hajlamos vagyok káromkodni, nem is kicsit, és néha tudom, hogy úgy hangzom, mint akinek nem volt gyerekszobája...lehet, hogy tényleg nem is volt...Ki tudja?
A lényeg akkor is az, hogy "Bi-bibí Kisasszony!" = egy velem egyidős kismama, aki egy nagyon rendes polgárlány, és képes mindenkit kioktatni a polgári alapviselkedés aranyszabályairól rám kiáltott: "Te jó ég!Nem gondolod, hogy a kisbabád hallja, hogy beszélsz?!"
Jaj...ilyenkor azt gondolom, le kéne feküdnöm aludni egyet. Bi-bibí Kisasszonytól egyébként is mindíg ez volt az érzésem..."Voltál már 18. heti ultrahangon? Neem?! Én tegnap voltam, és..."-és nem vagyok rá kíváncsi, meg arra sem, hogy hol lehet a legolcsóbban a legjobb minőségű pelenkákat kapni. Nem tudom, hogy hol. De majd megtudom. Valahol úgy érzem, a "lánglelkű kismamák" annyira elsűllyedtek az anyagban, hogy nem tudom, onnan valaha is ki lehet kászálódni, és újra józan észre térni...
Igen, nem szidom őket annyira, mert néha én is "lánglelkű" kismama vagyok:
Aki elolvassa az eddigi bejegyzéseket egyébként is joggal nézhet teljesen hülyének. De hol is vagyok én megfogható, ha nem a jó minőségű pelenkákkal?
A szellemi eladható termékek piacán! Pl. eleve írtam róla, hogy mennyire tetszett az a kapcsolatanalízis könyv, és hogy elkezdtem meditálni, és beszélni a manóhoz, és hogy most már táncolok is vele, és úristen, mennyi mindent kipróbálnék....!
Jógára és tornára eleve is járok, és úgy érzem, számomra-legyek bár lánglelkű kismama- a mozgás életmentő hatású! És majd még külön szeretnék bejegyzést írni a jógáról, de alapvetően úgy érzem, a legjobb helyet, a legjobb jógatanárt, és a kismama jóga legjobb formáját választottam, amikor a Rékához mentem a birthlight-jóga órákra a vár aljába.
Viszont az is igaz, hogy el akartam nenni kapcsolatanalízisre is...el is mentem egy interjúra, és kötöttem az ebet a karóhoz: igen, én fejleszteni akarom a kismanót, igen, azt olvastam, hogy hatalmas fejlődéseket lehet elérni, és igen, nagyon szeretném, ha mély és spirituális kapcsolat alakulna ki közöttünk. És valahogy nagyon el akartam menni. Csak éppen a legnagyobb tanítást nem vettem észre a történetben: Már régen kapcsolatban vagyok Zoéval!
Már régesrégen! És ez nem csak abban nyilvánul meg, hogy csak rá gondolok, és megmozdul, hanem annyi mindenben!
Maga a kpacsolatanalízis nagyon drága, különösen a végső szakasz. Valahol sajnálatos, hogy ez is "üzletté" vált, holott egy szép kezdeményezés volt. Danival majdnem összevesztünk, ő ugyanis sem a józan eszét nem vesztette el, sem pedig nem "kismama", hanem egy józan kispapa, aki igyekezett hatni a feleségére, és megértetni vele, hogy nemcsak a drágaságával van baj, hanem hogy valahol nem ettől lesz "fejlett", vagy "nem fejlett" lélek a kisbaba. Végül is mindketten engedtünk: ő azt mondta, ha fontosnak találom, menjek el, és valahogy kifizetjük. Én meg azt mondtam, hogy lemondom. És így is történt...
Egyrészt a fürdőkádban ülve, ellazulva megkérdeztem a kismanót...Te mit szeretnél? Szeretnél kapcsolatanalízisre járni...vagy szeretnél "csak úgy", spontán, ahogy vagyunk kapcsolatban lenni velünk...a mostani lelki-szellemi szintünknek megfelelően?
Hatalmas dobbanás-szerű rúgás a pocakomban! Köszönöm, ez egy 100 pontos válasz volt!
