Miután skerült minden vacak kis zsarnokocskánkkal leszámolnunk, és végre tényleg haladunk a fény felé, közben újév kezdődött, és ennek érezzük is a hatását.
Bár a rendrakás már eleve Zoé közvetlen megfoganásával kezdődött, de alapvetően az elmúlt hosszú hónapokra inkább a szó szerinti rendrakás és bizonyos harcok megharcolása, mintsem az egyértelmű öröm lett volna jellemző.
És minden nehézségre szükség volt, hogy most learathassuk a gyümölcsöt...reméljük, hogy szó szerinti értelemben is. Egyrészt, mert valóban a rég áhított nyugalmunkat és boldogságunkat élvezhetjük, másfelől meg azért, mert Zoé a szerelmünk gyümölcse, és lehet, hogy ez egy kicsit túlságosan romantizálóan hangzik, akkor is számomra mennyei zene...Zoé valóban a szerelmünk gyümölcse.
És az "élet"-et jelenti görögül. Jó dolog odafigyelni a szimbólunokra és a láthatatlan jelekre.
Röviden azért érdemes megemlíteni Zoé történetét, mert hogy phoetus-léte ellenére már akkor is nagyon hosszú életutat mondhat magáénak.
Dani még 10 évvel ezelőtt, vagyis pont 1998-ban megálmodta a Himalájában, hogy lesz egy Zoé nevű lánya. A "megálmodta"-kifejezés nem tudom, mennyire találó, mert az "álom" valószínüleg drogokkal is némileg megsegített éber, vízió volt, de ez semmiben sem rontja annak hitelességét:)
Szóval, valaki ott fent, a magasban, egy drogos este utáni hazabotorkálása alkalmával megsúgta neki a dolgot...hogy lánya fog születni. Aztán lett két fia, vagyis családot alapított. Zoéról pedig semmi hír jó sokáig. Közben a fiúk nőttek, növekedtek, a szülők felismerve, hogy talán mégsem egymásnak teremtette őket a sors, elváltak, majd összehozott minket a sors.
Közben az is kiderült, fura módon, hogy engem is Kathmanduba vetett a saját karmám még 1998-ban, és egyszerre voltunk a szent tehenek ünnepén, az ún. Gay yatra fesztiválon, de persze úgy, hpgy pont elkerültük egymást. 1998 augusztusában. Nem hihetetlen? De persze nem ez az egyetlen csodálatos esemény. A Zoé újjászülétéséről gondoskodó dévi (vagy talán ő maga, hoszen ő maga is DÉVI, teljes betűnagyságban!) már akkor úgy terelte a dolgokat, hogy ugyan közel hozott minket, de még nem akarta, hogy találkozzunk, mert még nem volt itt az ideje.
Hogy is van ez? Ahogy az Énekek Éneke is hangsúlyozza (de sajnos csak németül jut eszembe az idézet):
"Bei den Gazellen und Hirschen der Flut beschwöre ich Euch, Jerusalems Töchter! Stört die Liebe nicht auf, weckt sie nicht, bis es ihr selbst gefällt!"
Vagyis: "Jeruzsálem lányai a gazellák és szarvasok között, megidézlek Benneteket! Ne zavarjátok, ne ébresszétek fel a szerelmet, addig, ameddig ő maga nem akar magától felébredni..."
És ez szó szerint így volt a mi esetünkben is...
Nem találkoztunk. Én befordultam Darbar Swuare-en Kathmanduban, Dani meg kifordult onnan, vagy fordítva...De most együtt vagyunk, és Zoé-t várjuk.
És nem engedtem, hogy más neve legyen, mert ezt a nevet súgta meg Daninak a Himalája enyhe éjszakai szellője...
