Szóval, vissza Damanhurhoz! Már November óta készül ez a bejegyzésem, és még mindíg nem sikerült megírnom a cikket. Igen, elmentünk Damanhur-ba, megnézni a Temples of Humanity-t és megismerni a közösséget. Már rég óta tervezzük Danival, hogy másképp, máshogyan, hogy nem elég az a "materialista" világkép, amit az élet itt nyújt, és hogy több van az életünkben, és túl nagy a köd a fény felé haladás közepette, főleg egy olyan országban, ahol politikai cirkuszok, gazdasági, szellemi, erkölcsi, és főleg spirituális válság uralkodik...

Nem tudom, hogy Damanhur-e a hely számunkra, hiszen mi magunk túlságosan individuális lények vagyunk, de jó látni, hogy vannak emberek, akik hasonlóan gondolkodnak a világról, akik képesek együtt egy másfajta világot felépíteni, s képesek ezt tényleg megvalósítani...ez Damanhur. És csodálatos érzés, hogy ot lehettünk, hogy egy picit beleláthattunk, és hogy még ilyen rövid idő alatt is ennyit tanulhattunk....

http://damanhur.org/

És hogy a Zoéval együtt beiktatott zarándokútjaink Zoé életének már ilyen korai szakaszában eljuthattunk ide. Sajnos az Emberiség Templomaiban nem lehet fotózni, ezért ajánlom mindenkinek a honlapot, ahol részletesen láthatók a templom különböző szentélyeinek felvételei. Csodálatosak. Megfordultunk már pár helyen, de úgy érzem, hogy ezt a föld alatti emberi kezek 30 évig tartó fáradságos munkája alkotta templomkomlexumot együtt látni ritka érték volt.  

Nagy gondban vagyok...nyelvi gondok akadtak! A helyzet az, hogy néha eltúlzom ennek jelentőségét, de mégis úgy érzem, hogy talán fontos dolog a nyelvtanulás, nagyon is. A személyes életemben a nyelv életmentő dolog volt, és lehetséges, hogy talán az is marad. Németországban érettségiztem, és az egyetemet is ott végeztem, vagyis életem több, mint egyharmadát éltem idegen nyelvterületen, és olyan nemzetközi középiskolába jártam, ahol rengeteg különböző anyanyelvű kölyök jött össze, akik egyike sem tudott egyetlen nyelvet sem tökéletesen. Egy biztos, az egész életemet áthatotta a multikulturalitás, sőt, már Magyarországon is német gimibe jártam. A gondom leginkább az, hogy hogyan tudnám ennek fantasztikus előnyeit továbbadni a szerintem szintén nagyon jó nyelvi képességekkel és muzikalitással rendelkező kismanómnak. Lehet, hogy smutzig dolog, de valahogy nem szeretném még Helen Doron-angolra járatni, inkább majd nyelvi oviba. Viszont, mivel magam is tanultam filológiát az egyetemen, és már annyi embert tanítottam németre, úgy gondoltam, ok, az a legfontosabb, hogy hallja a nyelvet, és így "bekússzon"...de melyiket is? Már vettem német dalocskákat, mondókákat, és most itt állok, ahol a part szakad: Német, vagy angol? Merthogy nekem a német második anyanyelvem, viszont az angol fontosabb, és nem tudom eldönteni...hogy is legyen? Szóval, most botladozom, keverem, kísérletezem, etc...

De találtam egy jó blogot, ami erről szól, egy szintén nyelvtanár anyukától. Úgyhogy lehet, hogy elmegyek a fórumukra.

Íme a blog: http://www.ketnyelvugyerek.hu/blog/category/ketnyelvuseg/

A másik nagyon kedves dolog, amire viszont tőle függetlenül "kattantan" rá, a Super Simple Songs a youtube-on. Álljon itt egy példa:

 Nagyon fontos linket találtam pár hónapja, ami alátámasztja egy csomó mély meggyőződésemet a gyereknevelés terén, legfőképpen, amióta Zoé megvan, és amióta magam is tapasztalom anyaként, hogy milyen érzéseket vált ki belőlem számtalan "bevált" jó tanács, mind más mamák-nagymamák-anyatársak részéről, és amik mind-mind tükrözik az illető személyiségét, és vajmi kevés köze van ahhoz, hogy az illető egyébként milyen "rutinos" anya. 

Nem szeretnék megbántani senkit, de úgy érzem, ezt fontos most leírnom: Úgy érzem, és ez egyre erősebb meggyőződésemmé kezd válni a "rutinos anyává"-válás hosszú és göröngyös útján, hogy valahogy tényleg nem mindegy, mikor válik anyává az ember, egyáltalán nem mindegy, hogy milyen "input" érkezik a kismanóhoz, vagyis, na jó, őszinte leszek: szerintem minél idősebb és tapasztaltabb egy nő, és minél fontosabb számára valódi természetének megtapasztalása, és a spirituális úton járás igénye, annál inkább képes anyaként a legjobbat adni. Igen, tudom, ez így nagyon egyoldalú, mert való igaz, hogy vannak kortól függetlenül született anyák, akikben ott van minden, és mindegy, hogy épp hány évesen adnak életet...igen, ez biztosan igaz. De akkor szubjektív szempontból próbálom megközelíteni: noha egész életemben vártam rá, hogy anya lehessek, és mindíg erre készültem, valahogy egyre inkább úgy érzem, hogy jó, hogy sokat vártam rá, és nem fiatalon született gyerekem, mert önbizalomhiányos családból jövén, önbizlaomhiányos nőként nem hiszem, hogy ugyanolyan meggyőződéssel tudtam volna a legjobban "odatenni magam", mint most, némileg megerősödött és kialakultabb személyiséggel. Igen, erre egy példa szolgál a legjobban: Sok évvel ezelőtt hegytam volna, hogy mások mondják meg, hogy mi a jó a gyermekemnek, vagy nekem, ma már nem hagyom, hogy az idősebb generáció egyszerűen "leuraljon" azon a szerintük alanyi jogon, hogy ők az idősebbek és tapasztaltabbak. Ez persze nem jelenti azt, hogy semmi nem működik abból, amit a Nagy Anyák át tudnak adni (talán legjobb példa erre az altatódalok, az mindíg működött és most is működik, vagy a ringatás:), sokkal inkább azt, amit én is tanácsolni tudnék a jövő anyáinak, a kismamáknak, akik ugyanolyan bizonytalanok, mint amilyen én is vagyok sokszor, de főleg voltam, hogy szerezzenek a dolgokról saját tapasztalatot! És ne hagyják magukat elbizonytalanítani, főleg, ha zsigerileg érzik, ösztönösen tudják, mi a jó számukra.

Így voltam én is pl. az együttalvás kérdésével, vagy az igény szerinti szoptatással. És ilyenkor olyan jól jön egy-egy sikeres megerősítés, tényleg, igazán mondhatom, mintegy lélekbalzsamként. pl. a következő link a kötődő nevelésről, vagy Dr. William Sears "Éjszakai gondoskodás"-könyve. Ezek a kis lélekbalzsamok, jó mazsolázást!:) 

http://www.attachmentparenting.org/

 Kitaláltuk, hogy mégiscsak elvisszük a szörnyiket a Nemzeti Múzeumba:

http://www.mnm.hu/

Nagyon szépen felújították a magyar őstörténeti kiállítást, és tényleg élvezetes volt. És igen, a legizgalmasabb dolgot a történelmi utazás során találtuk: létezett egy Zoé császárnő, Theodora császárné nővére! És igen, természetesen híres volt ellenállhatatlan szépségéről! Nem is csoda, hogy háromszor is férjhez ment:)

Íme a története:

Zoe Porphyrogenita

From Wikipedia, the free encyclopedia

  (Redirected from Zoe the Macedonian)

Zoe Porphyrogenita
Empress of the Byzantine Empire
Empress Zoe as depicted in a mosaic from theHagia Sophia
Byzantine Empress
Reign	19 April 1042- 11 June 1042
Predecessor	Michael V
Successor	Constantine IX
Byzantine Empress consort
Reign	15 November 1028 - 11 April 1034 11 April 1034 - 10 December 1041 11 June 1042 - June 1050
Spouse	Romanos III Michael IV Constantine IX
Dynasty	Macedonian
Father	Constantine VIII
Mother	Helena
Born	c. 978
Died	June 1050 (aged 72)
Burial	Church of the Holy Apostles ?,Constantinople

Zoe (in Greek: Ζωή, Zōē, meaning "Life"), (c. 978–June 1050) was Empress of the Byzantine Empire with co-rulers November 15, 1028–1050, and senior reigning Empress from April 19 to June 11, 1042.

[edit]Early life

Zoe was one of the few Byzantine empresses who was Porphyrogenita, or "born into the purple" (that is, as the child of a reigning emperor). She was the daughter of Constantine VIII and Helena, daughter of Alypius. Her father had become co-emperor in 962, and sole emperor in 1025. He reigned for only three years between December 15, 1025 and November 15, 1028.

Worried by the prospect of associating another man with the imperial house, Constantine VIII prevented his daughters from marrying until the very end of his life; however, it was probably Zoe the Byzantine princess who was sent to Italy in order to marry with Otto III, Holy Roman Emperor, but his early death in 1002 prevented the union.^[1] Before dying, Constantine had married Zoe to his chosen heir Romanos III Argyros, the prefect (eparch) of Constantinople, on November 12, 1028. By this time, Zoe had reached 50 and had failed to produce any heir. Romanos III succeeded to the throne together with Zoe three days after they married, but this failure helped alienate the couple. Romanos incurred his wife's animosity by paying little attention to her and limiting her spending, while Zoe herself became enamoured of her courtier Michael.

[edit]As an Empress

On April 11, 1034, Romanos III was found dead in his bath, and there was speculation that Zoe and Michael had had him strangled or drowned.^{[citation needed]} Zoe married Michael later the same day, and he reigned as Michael IV until his death in 1041. Although Michael proved to be a more uxorious husband than Romanos, Zoe remained excluded from politics by the monopoly on government enjoyed by Michael's brother John the Eunuch. The disgruntled empress conspired in vain against John in 1037 or 1038.^{[citation needed]}

Gold histamenon of Zoe and Theodora, 1042.

Shortly before the death of Michael IV in December 1041, the couple adopted as their son Michael V, the son of Michael IV's sister. After several months of rule, the new emperor exiled his adoptive mother to a convent on Principus (one of the Princes' Islands near Constantinople). The population of the city, loyal to Zoe, quickly forced him to recall the empress and her younger sister Theodorain April 1042. The sisters deposed Michael V, blinded him, and exiled him to a monastery, where he died later the same year. For two months, Zoe shared power with Theodora, until she could find yet another husband, her third, and the last she was permitted according to the rules of theOrthodox Church. Her choice was Constantine IX Monomachos (reigned 1042–1055), who outlived her by four years. Zoe died in 1050.^{[citation needed]}

Zoe was fifty when she first married. Despite her age, she married twice more. Ironically, the most capable of her husbands was the one who was least well prepared to be emperor, Michael IV. It is said she was stunningly beautiful, and Michael Psellos in his Chronographia commented that, like a well baked chicken, "every part of her was firm and in good condition." She was aware of her charms and meant to keep and use them for as long as possible. With typical Byzantine ingenuity, she had many rooms in her chambers converted into laboratories for the preparation of secret ointments, and she was able to keep her face free of wrinkles until she was sixty.

[edit]Bibliography

• (primary source) Michael Psellus, Chronographia.
• The Oxford Dictionary of Byzantium, Oxford University Press, 1991.

1. ^ Biography of Zoe in Roman-emperors.org

Zoe Porphyrogenita Macedonian Dynasty Born: c. 978 Died: June 1050
Regnal titles
Preceded by Michael V	Byzantine Empress 1042	Succeeded by Constantine IX
Royal titles
Preceded by Helena	Byzantine Empress consort 1028–1041	Succeeded by Herself
Preceded by Herself	Byzantine Empress consort 1042–1050	Succeeded by Catherine of Bulgaria

 I am yours...

 /Cenk/ (eredetileg Hikmet-et kerestem, illetve sufi szerelmes verseket, de már Rumi és Kabir kifújt, ezért Hikmet-et akartam. Ez sokkal jobb volt, valami Lausanne-i török band, és nagyon jók a szövegeik...) 

Happy Anniversary, My Love!