Nagyon fontos linket találtam pár hónapja, ami alátámasztja egy csomó mély meggyőződésemet a gyereknevelés terén, legfőképpen, amióta Zoé megvan, és amióta magam is tapasztalom anyaként, hogy milyen érzéseket vált ki belőlem számtalan "bevált" jó tanács, mind más mamák-nagymamák-anyatársak részéről, és amik mind-mind tükrözik az illető személyiségét, és vajmi kevés köze van ahhoz, hogy az illető egyébként milyen "rutinos" anya.
Nem szeretnék megbántani senkit, de úgy érzem, ezt fontos most leírnom: Úgy érzem, és ez egyre erősebb meggyőződésemmé kezd válni a "rutinos anyává"-válás hosszú és göröngyös útján, hogy valahogy tényleg nem mindegy, mikor válik anyává az ember, egyáltalán nem mindegy, hogy milyen "input" érkezik a kismanóhoz, vagyis, na jó, őszinte leszek: szerintem minél idősebb és tapasztaltabb egy nő, és minél fontosabb számára valódi természetének megtapasztalása, és a spirituális úton járás igénye, annál inkább képes anyaként a legjobbat adni. Igen, tudom, ez így nagyon egyoldalú, mert való igaz, hogy vannak kortól függetlenül született anyák, akikben ott van minden, és mindegy, hogy épp hány évesen adnak életet...igen, ez biztosan igaz. De akkor szubjektív szempontból próbálom megközelíteni: noha egész életemben vártam rá, hogy anya lehessek, és mindíg erre készültem, valahogy egyre inkább úgy érzem, hogy jó, hogy sokat vártam rá, és nem fiatalon született gyerekem, mert önbizalomhiányos családból jövén, önbizlaomhiányos nőként nem hiszem, hogy ugyanolyan meggyőződéssel tudtam volna a legjobban "odatenni magam", mint most, némileg megerősödött és kialakultabb személyiséggel. Igen, erre egy példa szolgál a legjobban: Sok évvel ezelőtt hegytam volna, hogy mások mondják meg, hogy mi a jó a gyermekemnek, vagy nekem, ma már nem hagyom, hogy az idősebb generáció egyszerűen "leuraljon" azon a szerintük alanyi jogon, hogy ők az idősebbek és tapasztaltabbak. Ez persze nem jelenti azt, hogy semmi nem működik abból, amit a Nagy Anyák át tudnak adni (talán legjobb példa erre az altatódalok, az mindíg működött és most is működik, vagy a ringatás:), sokkal inkább azt, amit én is tanácsolni tudnék a jövő anyáinak, a kismamáknak, akik ugyanolyan bizonytalanok, mint amilyen én is vagyok sokszor, de főleg voltam, hogy szerezzenek a dolgokról saját tapasztalatot! És ne hagyják magukat elbizonytalanítani, főleg, ha zsigerileg érzik, ösztönösen tudják, mi a jó számukra.
Így voltam én is pl. az együttalvás kérdésével, vagy az igény szerinti szoptatással. És ilyenkor olyan jól jön egy-egy sikeres megerősítés, tényleg, igazán mondhatom, mintegy lélekbalzsamként. pl. a következő link a kötődő nevelésről, vagy Dr. William Sears "Éjszakai gondoskodás"-könyve. Ezek a kis lélekbalzsamok, jó mazsolázást!:)
