gyermekáldás

 Csodálatos, ahogy napról napra formálódik...igen, ez alkímia, ami itt történik. Most nézem, már nem ilyen a kezecske sem, hanem sokkal nagyobb, határozottabb, ahogy a jelleme is. A Tara-album, és az új buddhaszobrunk, amelynek félelmet elhárító-mudrát formáz a keze olyan hihetetlen hatással vannak rá, hogy elomndani sem lehet. Mintha olyankor tényleg nem gyerek lenne, hanem egy idegen nyelven beszélő kis lény, talán egy másik bolygóról, és magyaráz, és széttárja a karját, és mutogat, maga is mudrákat, de közben kérlelő szemekkel, hogy értsük meg már, hogy ő ezeket ismeri. Teljesen bepörög, főleg a Tara-képek láttán....és ez olyan jó érzés, olyan fantasztikus.