gyermekáldás

 Sokat gondolkodom az utóbbi időben azon (nyilván kizárólag akkor, ha képes vagyok egy kicsit "kijönni", és kívülről nézni a helyzetemet/helyzetünket), hogy valójában hogyan is vannak ezek a dolgok az ember életében, hogyan változnak meg dolgok, amikor családot alapít, amikor gyermeket vállal...és hogy mi az, ami emberileg, érzelmileg, lelkileg, fizikailag megváltozik (nagyjából minden:)))), és mi az, ami megmarad. Ez nem kvalitatív megítélés, mert úgy gondolom, sőt, tudom, hogy a világ legjobb dolga az, ami velem történt, hogy lett a Zoé. Ez csak inkáb egy belső számot vetés, csoportosítás, összehasonlítgatások, amiknek néha van, néha meg semmi értelme...hiszen úgysem lehetett volna, hogy a Zoé ne jöjjön, és hogy minden az életemben igazán ekkor kezdett értelmet nyerni, még akkor is, ha előtte sem tétlenkedtem. De persze hazug dolog azt állítani, hogy a nő, aki anyává lesz, képes a gyermekes létével ugyanott folytatni, ahol abbahagyta...és szerintem az a csodálatos, hogy ez nem így van. De az is természetes, ha elgondolkodik néha az ember lánya, hogy mi az, ami hiányzik, mi az, amit beemelne újra. Igen, igen, körömlakkozás, torna, meg ilyesmik, meg egyszer-egyszer egy kicsit több idő annál az általános 3 perces zuhanynál a fürdőszobában...de ez elhanyagolható (bocs, a torna nem, mert az fontos!) De a kreativitás, ami könyörög azért, hogy valahogy új formába öntsük, sőt, az a manónak is fontos! Nincs jobb egy kreatív szülőnél - ezt Ranschburg is igazolta! Nem, nem hiányoznak a bulik (főleg a rosszak;), és nem hiányzik különösebben az sem, hogy éttermekbe, kávézókba járkáljak csacsogni a barátnőimmel, és nem hiányzik a vásárolgatás sem. Az írás néha nagyon hiányzik, és a festés is, és igen, bármi, ami egyéni kreatív odafigyelést kíván tőlem, ami alkotás. De mivel ennek a posztnak a lényege a fergetes szilveszteri partiról kell, hogy szóljon, ezért elmondom: a gyerekekkel olyan fantasztikus spontán bulit lehet rendezni, hogy az hihetetlen! Pont összeszámoltuk Danival, hogy bár nem réges rég óta, csak néhány éve vagyunk egy pár, és még kevesebb ideje (pont egy éve!:) férj és feleség, de az is biztos, hogy a legrosszabb partijainkat szilveszterkor töltöttük (a sok jó mellett), mindíg valamely idióta barátunk invitálására, és sosem a belső hangra hallgatva, amit idén, úgy, hogy már a Zoé is itt van a fedélzeten, megtettünk: otthon maradtunk, és szuper spontán bulit rendeztünk! Mi az, hogy bulit?! Igazi Trance-partit! És nem kényszerűségből (legalábbis szerintem nem csupán az volt a motiváció, hogy van a Zoé:) Mert ha a kényelemre helyeztük volna a hangsúlyt, nem sétálunk ki a hideg esőben a parlamentet megnézni a budai oldalról egy hűtött üveg alkoholmentes pezsgővel a babakocsiban, és hagyjuk, hogy Isten esője tisztára mossa az óévben elkövetett ballépéseinket, hanem a tévé előtt kuksolunk vigyázva újszülöttünk édesen öntudatlan álmait! Méghogy "öntudatlan álom" - egy ilyen kiscsajjal?! Aki jobban "ropta" nálunk?! Dani érdeme: olyan trance-music-ot produkált, hogy Zoé túlfűtött, pörgős hangulatát tényleg csak a hideg hűtötte le némiképp, és akkor is csak elszunyókált...és igen, még a nagynéni, nagybácsi is részt vett a partin, ahol minden izgalmas uv-fényben úszott! Uv-lámpa, villámgömb, diszkólámpa! Érzitek? Olyan bugivugi lett, röhögéssel, tangóval, hogy ilyet egyedül, a manó nélkül biztos nem produkáltunk volna!!!! Cyber-gyereknek cybertrance-ot! Ezzel a lendülettel és jó hangulattal indultunk, és ez kísér minket 2010-ben!