Ha megkérdeznék, hogy képzelem én el a házasságkötési szertartást, sajnos csak hindu módon, mert olyan érzésem van, hogy nem nagyon volt előző életeimben európai esküvőm., hiába próbálok kutatni reinkarnációs emlékeim között. Maga a fehér ruha is idegen számomra. Ezen Dani jókat szokott dühöngeni, hogy miért nem vagyok képes végre elszakadni a saját régi karmáimtól.
De ha nekem ez indítja meg a kis primitív lelkem, hogy a tűz körül kell forgolódni, egymás homlokcskrájára sindhu-t nyomkodni, rizst szórni, akkor mit csináljak?! Minden nőnek joga van egy kis romantikára, ha mást nem, pár nappal hajadonsága elvesztése előtt szinte csak órákkal...
Ennek következtében sikerült levadásznom végre egy olyan amatőr-videót, ami nagyon helyes: sem Bollywood, sem a tipikus szent-ind hanyagsággal készített "tákolmány"...
Nagyon tetszik rajta, hogy csak pillanatképek jelennek meg rajta, nem szisztematikus, és főleg nagyon tetszik a kislány...
