Tarr Tara, mint név, egy kicsit hülyén hangzott volna. És persze Dani eleve megálmodta már a nevét. Mindíg is tudtuk, hogy Zoé lesz. De azt is, hogy egy kis Tara-reinkarnáció, és ehhez kétség sem férhet. Sokat gondolkodtam, hogy vajon melyik Tára, mert ez itt a legfontosabb kérdés. Egyfelől zöld Tára, de közben meg fehér is...különösen, ha figyelembe vesszük azt a tetemes hányásmennyiséget, amelyet nemes istennői száján kibocsájt jeles gyermek-inkarnációnk: úgy is mondhatnánk, ahogy azt Dani még a Buddhista Főiskolán még tanította: "oszlatva sugárzó" (Buddha) helyett, "sugározva oszlató". De ettől még Tára. Sőt, sugárzó!
Tara (Buddhism)
From Wikipedia, the free encyclopedia
 | This article includes a list of references, related reading or external links, but its sources remain unclear because it lacks inline citations. Please improve this article by introducing more precise citations where appropriate. (February 2008) |
_in_the_center_and_the_Blue,_Red,_White_and_Yellow_taras_in_the_corners,_Rubin_Museum_of_Art.jpg)
| [show] Part of a series onTibetan Buddhism  |
|---|
Tara (Sanskrit: तारा, tārā) or Ārya Tārā, also known as Jetsun Dolma (Tibetan language:rje btsun sgrol ma) in Tibetan Buddhism, is a female Bodhisattva in Mahayana Buddhism who appears as a female Buddha in Vajrayana Buddhism.. She is known as the "mother of liberation", and represents the virtues of success in work and achievements. In Japan she is known as Tarani Bosatsu, and little-known as Tuoluo in Chinese Buddhism.[1]
Tara is a tantric meditation deity whose practice is used by practitioners of the Tibetan branch of Vajrayana Buddhism to develop certain inner qualities and understand outer, inner and secret teachings about compassion and emptiness. Tara is actually the generic name for a set ofBuddhas or bodhisattvas of similar aspect. These may more properly be understood as different aspects of the same quality, as bodhisattvas are often considered metaphoric for Buddhistvirtues.
The most widely known forms of Tārā are:
- Green Tārā, known as the Buddha of enlightened activity
- White Tārā, also known for compassion, long life, healing and serenity; also known as The Wish-fulfilling Wheel, or Cintachakra
- Red Tārā, of fierce aspect associated with magnetizing all good things
- Black Tārā, associated with power
- Yellow Tārā, associated with wealth and prosperity
- Blue Tārā, associated with transmutation of anger
- Cittamani Tārā, a form of Tārā widely practiced at the level of Highest Yoga Tantra in theGelug School of Tibetan Buddhism, portrayed as green and often conflated with Green Tārā
- Khadiravani Tārā (Tārā of the teak forest), who appeared to Nagarjuna in the Khadiravani forest of South India and who is sometimes referred to as the "22nd Tārā."
There is also recognition in some schools of Buddhism of twenty-one Tārās. A practice text entitled "In Praise of the 21 Tārās", is recited during the morning in all four sects of Tibetan Buddhism.
The main Tārā mantra is the same for Buddhists and Hindus alike: oṃ tāre tuttāre ture svāhā. It is pronounced by Tibetans and Buddhists who follow the Tibetan traditions as oṃ tāre tu tāre ture soha.
Contents[hide] |
[edit]Emergence of Tārā as a Buddhist deity
Within Tibetan Buddhism Tārā is regarded as a Boddhisattva of compassion and action. She is the female aspect of Avalokitesvara (Chenrezig) and in some origin stories she comes from his tears:
- Then at last Avalokiteshvara arrived at the summit of Marpori, the 'Red Hill', in Lhasa. Gazing out, he perceived that the lake on Otang, the 'Plain of Milk', resembled the Hell of Ceaseless Torment. Myriads of being were undergoing the agonies of boiling, burning, hunger, thirst, yet they never perished, but let forth hideous cries of anguish all the while. When Avalokiteshvara saw this, tears sprang to his eyes. A teardrop from his right eye fell to the plain and became the reverend Bhrikuti, who declared: 'Son of your race! As you are striving for the sake of sentient beings in the Land of Snows, intercede in their suffering, and I shall be your companion in this endeavour!' Bhrikuti was then reabsorbed into Avalokiteshvara's right eye, and was reborn in a later life as the Nepalese princess Tritsun. A teardrop from his left eye fell upon the plain and became the reverend Tara. She also declared, 'Son of your race! As you are striving for the sake of sentient beings in the Land of Snows, intercede in their suffering, and I shall be your companion in this endeavour!' Tara was also reabsorbed into Avalokiteshvara's left eye, and was reborn in a later life as the Chinese princess Kongjo (Princess Wencheng)."[2]
Tārā is also known as a saviouress, as a heavenly deity who hears the cries of beings experiencing misery in samsara.
The Tārā figure originated not in Buddhism but in Hinduism, where she, Tārā, was one of a number of Mother Goddess figures alongside Sarasvati, Lakshmi, Parvati, and Shakti. In the 6th century C.E., during the era of the Pala Empire, Tārā was adopted into the Buddhist pantheon as an important bodhisattva figure just a few centuries after the Prajnaparamita Sutra had been introduced into what was becoming the MahayanaBuddhism of India. It would seem that the feminine principle makes its first appearance in Buddhism as the "Mother of Perfected Wisdom" and then later Tārā comes to be seen as an expression of the compassion of perfected wisdom. However, sometimes Tārā is also known as "the Mother of the Buddhas", which usually refers to the enlightened wisdom of the Buddhas, so in approaching Buddhist deities, one learns not to impose totally strict boundaries about what one deity covers, as opposed to another deity.
They all can be seen as expressions of the play of the energies of manifested form dancing out of vast emptiness. Be that as it may, Tārā began to be associated with the motherly qualities of compassion and mercy. Undoubtedly for the common folk who were Buddhists in India of that time, Tārā was a more approachable deity. It is one thing to stare into the eyes of a deity who represents wisdom as void. It is perhaps easier to worship a goddess whose eyes look out with infinite compassion and who has a sweet smile.
Tārā then became very popular as an object of worship and was becoming an object of Tantric worship and practice by the 7th century C.E. With the movement and cross-pollination of Indian Buddhism into Tibet, the worship and practices of Tārā became incorporated into Tibetan Buddhism. Independent of whether she is classified as a deity, a Buddha or a bodhisattva, Tārā remains very popular in Tibet and Nepal.
Elindultam a dinamikus jógaórára. Jó mélyeket szippantva a budai domboldalon felfelé a friss, esti nyárutó hűvös-langyos levegőjébe. Egyedül. Sem gyerek nem lóg rajtam, sem bevásárlószatyor, pelenkakarton, karjaim, mint szárnyak. Repülök előre, gyors és könnyed vagyok, mint az este. Biciklisnadrág, top, és a bebújós vietnami papucs. Szapora léptek, fürge vagyok, repkedek, mint egy kismadár, mint aki kiszabadult a kalickából. A féléves pici lányomból kocsmatöltelék lett, mert a Papával kocsmázni mentek fürdés helyett: néhány alkoholmentes sör, egy-egy cigi is biztos beugrik, és férfias-macsós traccsparti a szintén éppen szabadestés haverral az emberiség szellemi örökségéről, szakmáról, szexről, lóvéról - de hál'isten mindezt én nem hallom, mert: ÉN JÓGÁRA MEGYEK! Fél év óta először, egyedül!!!!Juhéjjj!...szökdécselve, mint egy kisgyerek! Egyedül, pillekönnyűen!...
A csoda az, amikor újfent bepillantást nyerhetek Zoé által e bolygó működésébe...Amikor egyszerűen felfedezzük együtt a kis megbújó csodákat: a napfényben sütkérező bodobácsokat a borostyánlevelek tetején, mint megannyi kis csónakon, amelyek a hatalmas napfénytenger hullámait igyekeznek meglovagolni, miközben Gandhi furcsa, kesernyésen mosolygó mellszobra pillant le rájuk az európai nevesincs bokor lecsüngő indái mögül a Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Múzeum kertjében, úgy, ahogy csak egy moksa-hívő tud mosolyogni, aki érti, hogy milyen balga ez a könnyes szemű, szoptatós újdonsült kismama a padon ülve, és álmodozva, hogy mennyire hiányzik neki a hazája, hiszen ő már tudja, hogy végső soron nincsenek távolságok...legalábbis nincs távolság Kelet és Nyugat között. Egy kicsit magam, a balga is érzem ezt, amikor a szemközti ház megbúvó klímaberendezéseit látom ugyanazzal a hanyagsággal a falra eszkábálva, ahogyan egymás hegyén-hátán látni őket Indiában is mindenütt.... hiszen az ember mindenütt ugyanolyan hülye! De a lényeg mégiscsak ez: Zoé, valamilyen rejtélyes oknál fogva valahogy teljesen "rákattan" Gandhira, és mosolyog, mosolyog, már-már nevet, le nem emelve tekintetét az öregről, aki egyrészt olyan hiteles politikus volt, másrészt pedig oly vitatható kópé, mert vajon azért mentek-e ki az angolok Indiából, mert ő éhségsztrájkolt?..Naivan merném hinni, hogy igen. Persze nem biztos, hogy mindez nem vágott egybe az angolok igényével, hogy végre maguk mögött hagyjanak egy istenverte helyet, amiért nem érdemes küzdeni, nem érdemes megpróbálni megváltoztatni, mert a karma győz: hogy nem változik semmi, mert nem kell strapálnunk magunkat...És csak az tudja szeretni Indiát, akinek a hazája. Mint nekem. Hiába minden, hiába a szabadulás Indiától, hiába a Rushdi-éhoz hasonlítható rossz tapasztalatok tömege, hiába születtem most európai-önfejű nőnek, akkor is. És furcsa módon örülök, hogy Zoé felismeri Gandhit, a kópét. Hiába cipelem őt az indonéz teknőchöz, hiába a Mahavirához, a kínai holdkapuhoz a csodálatos kertben, ő csak Gandhi-ra mosolyog...És én is mosolygok magamban. Sajnos nincs nálam fényképezőgép, hogy megörökítsem mindezt, ezért csak az elmém és a leírás tudja kimerevíteni a képet a Kis Tárám boldog arcával, amikor is érzi, hogy milyen csodálatos dolgok, helyek is vannak e bolygón...Pl. India. Vagy egyáltalán, hogy a bolygó maga csodás, mert van haja! Igen, ez jutott eszembe, amikor a Millenárison, a nyárutó csodálatos melegét élvezve üldögéltünk, és "Őmeztelendundinarancsbőrűpopsisága" lekúszott a kedvenc, kiterített szarongjáról, és felfedezte a füvet...lassan, óvatosan, aztán egyre izgatottabban. Megsimogattam a gyepet, és ez jutott eszembe: Tudod, ez a bolygó haja! Nézd meg, milyen csodálatos, finom, puha, és milyen "freeky", hiszen kinek van zöld haja?! Szóval ez egy freeky hely, de mégis, mégis, olyan különleges. Mint ahogy a zöld haj is....
"Hüvelykujjam chikufa,
