"Chi ha un fratello, ha un tesoro!" - tartja az olasz mondás, mely szerint akinek van testvére, kincse van. És ez így is van. Nagyon boldog vagyok, hogy a manók így szeretik egymást, és ennyire jól egymásra találtak. Nem véletlenül választották ők testvérként egymást. Ennek legfőbb megnyilvánulása az, hogy amikor a skacok megjönnek, Zoé - aki egyébként is nyugis és jó fej- valahogy még vidámabb, és nagyon fantasztikusan belesimul a nagyok energiakörébe, akik egynesen rajonganak a kishugiért. Van is miért, hiszen a legjobb fej kiscsaj, akivel valaha is találkoztam...:) És ugyanez vonatkozik a Marcellre és Domira is: ilyen jófej kis pasikkal aligha találkoztam még!
A testvériség és barátság fogalmát szabadon és letisztultan kezelő Dominak meg üzenem, hogy akkor is, ha mi egyértelműen és végérvényűen kiestünk a pikszisből is, -mert miután meg kellett ennie a reggeli banánját, kijelentette, hogy mi egyáltalán nem vagyunk Apával a barátai, ne is akarjunk a szívébe férkőzni, meddő próbálkozás, ugyanis neki csak és kizárólag négy barátja van, ezek sorrendben a következők: az Anya, a Szabó Barnus (az oviból), a Zoé, és a Bogi kutya! És kész!
Szóval Dominak a blogon keresztül is üzenem, hogy tök mindegy, mit gondol, nekem ő akkor is a barátom, és nekem is négy barátom van. Ezek sorrendtől függetlenek, és a következők:
Az Apa (Dani), a Domi, a Marcell, és a Zoé! És Domitól megtanulva én is kötetlenül kezelem a barátság-család kérdéskört:)
