Most értettem csak meg egy csomó olyan dolgot, amit azelőt csak hallottam. Egyrészt azt a bizonyos "szőranya"-kísérletet, amelyben a kismajmokat elszakítják valódi anyjuktól, és egy szőrös, élettelen testhez vagy drót-testhez tudnak csak odabújni, ragaszkodni, és ezáltal lélektanilag súlyosan sérülnek az anyjukkal együtt cseperedő kismajomtársaikhoz képest. Igen, ez biztos, most már tudom, és nem csak értem:)
Tudom, hogy majd idővel meg kell tanulnom, mint anyának elengedni a kismanót, hogy a saját lábára álljon, de most a mély ősbizalom korszaka van, és ebbe senkit nem hagyok beleszólni. Akkor bújunk össze, amikor csak lehet, mert ez a legjobb dolog a világon. Ezt most leírhatnám antropológiailag is, meg tudományosan, lélektanilag is, de csak érzelmileg tudok hozzá közelíteni igazán: szabályos, fizikai fájdalmat érzek, ha a pici lányunkat sírni hallom, és fizikai fájdalmat érzek akkor is, ha csak pár órára külön kell tőle válnom. Igen, egy kicsit csökkent a féltés, és az izgalom, hogy valami baja lehet, de azért akkor is ott van minden pillanatomban, és úgy érzem, hogy olyan mély és ősi energetikai kapcsolat, olyan szoros kötelék van közöttünk, hogy azt el sem tudom mondani szavakba öntve. Sokszor érzem, már előre, hogy 5 perc múlva fel fog sírni, mert éhes lesz, és ugyanúgy, mint az anyaméhban is, ha rá gondolok, azonnal jelt ad, és neki nem kell semmit csinálnia ahhoz, hogy én is érezzem, hogy mi van vele. Érzem, hogy akkor van jól, ha velünk van, ha hallja a hangunkat, azonnal mosolyogni kezd, és képes egy órán át is "szambázni", ha a mami "bepörgeti", vagyis ha szólunk hozzá, és bohóckodunk vele.
A képen viszont a valóságos arcmimikai kommunikációt "gyakoroljuk", ami szerintem a legeslegjobb példája annak, hogy mennyire utánzással tanulunk, és hogy milyen döbbenetes módon továbbvisszük a mintát: és nemcsak azt a mintát, hogy sokat mosolygunk a kisbabára, és akkor sokat visszamosolyog, hanem mindenféle mintát, amit egy ilyen kis csodálatos lélek továbbvisz, és ráérez mindenre. Tehát nagyon nem mindegy, hogy energetikailag mit adunk át, hogy hogyan viselkedünk...
