Volt egyszer, hogy moziba mentem a tesómmal. Azt hiszem, a filmet (Amerikai szépség ) már másodszor láttam, és direkt el akartam vinni a Dórát, mert állandó törekvés volt bennem aziránt, hogy valahogy még szebbnek, érdekesebbnek mutassam meg neki a világot. Ma már tudom, hogy ez nem megy erőszakkal. Semmit nem szabad erőltetni, és mindenkinek megvan a maga érési ideje.
Van az "Amerikai szépség"-ben egy jelenet, amikor a dealer srác megmutatja a csajnak a videógyűjteményét, mert az hobbija, hogy mindent dokumentáljon. És a legbecsesebb felvételnél teljesen elérzékenyül (egyébként én is...nekem is ez volt a csúcsélmény csúcsa...), amikor megmutatja azt a szélben táncoló zacsit, amit felkap a szél, és szinte erotikus táncot lejtenek a széllel. A srác elmondja, hogy amikor ezt a jelenetet látta, egyenesen Isten szemébe nézett, és érezte a jelenlétét. Hogy ilyenkor megérinti az öröklét...egy szélben táncoló zacskó hatására! Amikor ez a zacsis jelenet volt, amin én újra és újra képes voltam és vagyok ma is hipnotizált tudatállapotba lépni, valahogy leesett a tesókám kezstyűje vagy valamije a földre, ott bent, a moziban, és egyszerűen lehajolt, és ott kotorászott a földön, majd felemelkedett, miközben én őrült erővel bökdöstem, hogy nézzen már fel, hiszen ezért hoztam el a moziba, hiszen ezt akartam, hogy lássa, Úristen! De hasztalan, majd valamiért újra lehajolt...
Ezt nagyon nehéz megérteni: hogy nem lehet másokat időnek előtte beavatni, és erőszakkal megváltani, míg annak el nem érkezik az ideje. És különben is: milyen jogon?
Hogy miért jutott mindez az eszembe pont a babavárás-blog írásának idején?
Sok szempontból van ennek jelentősége: talán azért mert nekünk is meg kellett érnünk. Meg kellett várni az időt, amíg eljött az ideje a dolgoknak. A bivaly éve úgyis erről szól, ami a Zoé éve is. Mindkettőnknek meg kellett érnie, mint párnak, Daninak is, nekem is, és lefutnunk a köreinket, hogy végre szülővé érhessünk. És mindíg van mit tanulni.
Meg azért is, mert sokszor érzem mindkettőnkön, hogy még mindíg ott van bennünk ez a világmegváltás-igény, vagy az, hogy erőszakkal megválthassunk másokat: Danin is érzem a küzdelmet, hogy meg akarja váltani a saját ikertestvérét, mert látja az életükben a kemény párhuzamokat. Azokat, amiket ő átélt, amikor a sors megadta neki azt a nagy kegyet, hogy végre "padlót foghasson", és elváljon, mert másként nem tudott volna fejlődni. De nem lehet másokat, még a saját ikertestvérünket sem megváltani, nem lehet senkinek sem a sorsát felvállalni.
És harmadszor, de ez a legfontosabb: mert azt kívánom a mi kis manónknak, hogy legyen meg az életében ez a képesség: megélni a dolgokat azoknak legmélyebb szépségében. Hogy még egy szélben táncoló zacskóban is meg tudja látni Istent, és verjen rá bármely szufi bölcs élettapasztalatára és derűjére.
Számomra nagyobb csúcsélmény nem létezik, mint az, hogy ma megyünk ultrahangra, és megint lesz Zoé-mozi! És bár rettenetesen izgulok, hogy minden rendben legyen, és rendesen fejlődjön a kismanó, és persze bennem van a félsz, hogy jaj...de mégis úgy érzem, ennél szebb élmény nincs is. Talán csak majd a valódi találkozás öröme!
