Ha bálna- vagy delfinhangokat hallok, mindíg megnyugszom, és azt vettem észre, hogy Zoé is szereti pl. Kövi Szabolcs Megaptera-című albumát. De a leglényegesebb, hogy valahogy ez a Yemaya, mint védőistennő is egymástól függetlenül jelent meg nálunk Danival - össze sem beszéltünk. Dani megcsinálta a téli galériáját, aminek természetes módon Zoé megjelenése egyik fő témája volt. Jómagam, amikor utoljára láttam a Bálnalovas című filmet, úgy éreztem, hogy majd Zoé is így fog megjelenni, mint egy kis tengeristennő, egy bálna hátán...vagy valahogy így: egy "paikeia", vezetőként, aki népét kivezeti a nehézségekből...Aki látta a filmet, biztos tudja, miről beszélek - bolond vagyok, ez nem is kétséges, de hiszek ebben. Marcellnek és Dominak is ezt meséltem. Zoé egy delfin hátán érkezik, hogy elhozza nekik a koronát, és királlyá koronázza őket. Persze ez nem olyan egyszerű - de a gyerekek értik.
Dani pedig ettől függetlenül találta azt a Yemaya-ábrázolást, akiről kiderült, hogy eredetileg yoruba istennőként nemcsak az óceán istennője, hanem a születés, a szülő nők, és a gyermekek védelmezője is. Persze, hogy ráugrottam a témára, hiszen eleve is őrült Istennőmániás vagyok, és mint antropológus, ezer éve kutatok a nőiség, és a különböző istennők közös aspektusai után. Dani pedig felrak egy Yemaya-istennőt középre, a gelériában, egy delfinnel, kékben...minden, ami egy orsifélének a csaodát, a végeláthatatlan látomások és pozitív megerősítések sorát jelenti.
Kinyomtattam a képet, és bekeretezve csináltam a Zoé jövendőbeli helyére egy kis oltárat, mert úgy érztem, már szörnyű érzés látni azt, hogy egyszerűen az ő kis sarkába dobáljuk azokat a dolgokat, az én festékeimet, ecseteimet, amiket nem használok, és mindenfélét, a gyerekek régi legódobozait...egy riszz-rossz polcra- ez nem jó energetika. Úgyhogy kitisztítottam a sarkot, és a kedvenc naga-textilemmel együtt és a két tengeri csillaggal együtt, akik a Zoé bátyjait, Marcellt és Domit hivatottak képviselni az oltáron, megcsináltam a kis helyét, ahová jövő héten megvesszük az ágyat. Úgy érzem, most már egyre inkább kezdem érezni, hogy közeleg az idő, amikor nem pusztán szellemi entitásként, hanem teljes valójában is megjelenik nekünk a kis istennő, valahogy ordító, éhes, nagyon is földi lény - kisbabaként. Mert azért az az igazi! Jaj, már alig várom!
