2008, december 29.
Az előző bejegyzéstől eltelt idő nagyon eseménydús volt, és közben csak úgy "leszaladt a karácsony, méghozzá a körülményekhez képest fantasztikusan jól.
Beszéltem arról, hogy mennyi mindent kellett tisztáznunk, letennünk, és hány kemény meccs árát fizettük azért, hogy most az van, ami: nyugalom és boldogság. Sőt, ennél sokkal több: interakciók sorozata a kismanóval, és ez hatalmas dolog:)
Már a 25. hétben járok, és nagyon jól érzem magam. Közben rájöttem, hogy igaz az a Don Juan által megfogalmazott tanítás, miszerint minden fejlődő lélek életében fontos állomás, sőt, elképzelhetetlenül nagy kegy, ha sikerül rátalálni a "vacak kis zsarnokocskájára", aki úgy rendesen megkeseríti az életét. Azt hiszem, én is megtaláltam a Dani Mamája személyében, és most van az a fejlődési pont, amikor a saját fegyvereimet használva meg kellett tanulnom hatástalanítani őt. Azért nem akarok részletekbe belemenni, mert ez nem a a kismanó élettörténetére vonatkozik, csak része az előtörténetének. Végül is a Mama karácsonykor felhívott, és bocsánatot kért, ami nagyon jól esett, és úgy érzem, nőttünk mindketten általa.
Nekem az volt a tanulság, hogy sikerült megtanulnom használni azt az erőt, amit lehet, hogy egyszerűen a köznyelvben "emberi tartásnak" neveznek, és amit úgy is lehetne fogalmazni: "Mindenkivel csak azt lehet megcsinálni, ami hagy, hogy, megtegyenek vele." Vagyis én vagyok a felelős azért, amit megengedek másoknak. Maholnap, pontosabban 6 év múlva 40 éves ember vagyok, most 34.
A manó segített nekem abban, hogy tisztába jöjjek a saját "varázserőmmel", hogy tudjam, mennyit érek, és hogy magam is irányíthatom a saját életünket, és mindenkinek kijelöljem a megfelelő helyet a mi életünkben.
Ez az, ami elképesztő: ez a magzat olyan tanításokat volt képes velem elfogadtatni, és megtanított használni azokat, amiket 34 éven keresztül képtelen voltam alkalmazni. Nem szeretnék túl nagy karmikus, és semmilyen terheket róni egy pici, még meg sem született gyerekre, de úgy érzem, hogy soha az életemben, még olyan intenzív és hatékony fejlődési szakaszokon nem mentem keresztül, mint amilyeneken most, amióta terhes vagyok.
Don Juan szerint a "vacak kis zsarnokocskák" azért kellenek, hogy megtanítsanak minket a valódi erőinket használni, és azért lehetünk hálásak nekik, mert elemi erővel tanítanak meg minket az életre. Ezért én is hálás vagyok a Dani mamájának, mert hatalmas tanításokat éltem át általa, és ezért mindíg hálás leszek neki.
Nagyon jól alakult a karácsony is azáltal, hogy valahol tényleg sikerült egy sor olyan dolgot letenni, amiket már régen szerettünk volna. És valóban elindultunk a fény felé!
