gyermekáldás

Nem írom most le a La Llorona teljes történetét, ami egy ősi mexikói legenda, mert túlságosan szomorú, de egy olyan asszonyról szól, aki teherbe esik, és a szeretett férfi nem akarja elvenni feleségül. La Llorona a síró asszony története. Néha minden asszony lelke egyszerre sír a másikért. És ez olyan ősi, közös, mély dolog, amit csak egy másik asszony érthet meg. Megnéztük a Fridát (Frida Kahlo-ról, erről a rendkívüli személyiségű mexikói festőnőről szóló filmet,  akinek korántsem volt könnyű és egyenes életútja, azonban a film maga fantasztikus,  akárcsak a művésznő képei) a csajokkal, és Danival közösen, mert sikerült megszereznem. Érdekes volt a csajok és a Dani különböző reflexiója: míg ő rettenetesen szomorúnak találta az egészet, és úgy érezte, ez a nő "szeret szenvedni", és nem akar boldog lenni (ami szintén nagy igazság, lévén, hogy Frida Kahlo sohasem tudta feldolgozni az őt ért sérelmeket, hiszen egy fiatala kori baleset következtében sohasem volt képes élő gyermeket a világra hozni), addig mi csajok úgy gondoltuk, milyen erős személyiség, hogy szembe mert szállni egy csomó rákényszerített normával, és mennyire képes volt vállalni magát. egy igencsak tradícionális társadalomban. Nos, mindkét véleménynek megvan a maga legitimitása. A lényeg akkor is Chavela Vargas hangja! Nem akarok szomorú hangulatot kelteni, de mivel lányom születik, azzal is szembe kell néznem, hogy valószínűleg neki is szembe kell néznie olyan pillanatokkal, amik nem feltétlenül derűsek, és amiket csak egy asszony érthet meg. Még akkor is, ha ez a borzasztóan giccses idézet, ráadásul jeles indjeink által is hőn kedvelt filmünkből, a Titanic-ból, igaz: "Az asszony lelke olyan mély és hatalmas, mint az óceán. Képes mindent elrejteni!"